Hogy mit érzek
Azt kifejezni nem tudom
Mert Te töltöd be minden gondolatom
S a szívemben égő fájdalom
Káoszt hoz belül ezen a kozmoszon.

Fájdalom
Mert kellek neked
Amit én máig se hiszek
Próbálnék felejteni, de nem lehet
Mert titkon azért remélem
Te fogod betölteni jövőmet.

De ez mit sem ér
Úgysem így lesz
Az már túl szép lenne
A valósághoz képest.

Bár mégis kicsit mintha hinnék Neked
-annyira álomszerű ez a képzet
mi magával ragadhatott engemet?-
Vagy csak tán a sors akarja
hogy a valóságot ne lássam
Hadd takarja el a bánat
Még a leghalványabb napsugarat is.

Nem tudom. Csak az időben bízom
Hogy jobban megismerlek tégedet,
Hogy kitárod nekem szívedet
S a szerelem elrepít kettőnket.