Búcsú vers
Mondd meg nekem ez lenne az élet? Úgy válunk el egymástól, Hogy Te szeretsz engem, S én viszont szeretlek Téged.
Egész életünkben a szerelmet keressük, S mikor megtaláljuk, buta módon, Mások érdekeit nézve, furcsán kezeljük.
Így leszünk hát önmagunk legnagyobb ellensége, Játszuk a nagy mártírt, közben tudjuk, Ez is, mint annyi más, életünk gyengesége.
Áltatjuk magunk, hogy idővel minden seb begyógyul, Talán, De a seb néha nyomot hagy maga után.
S kérdem én az élettől, Bűnöm-e, hogy szeretlek Téged teljes szívemből? Ha a válasz igen, legyen hát, S én feloldozást kérek, De többé már az élettől semmit nem remélek.
Az emléked majd persze, Mosolyt csal az arcomra, Ez is majd csak addig tart, Míg a könnyem el nem mossa.
Így múlnak el mellettem az évek, S csak szerelmünk lapjai őrzik majd, Mennyire szeretlek, és Mily csodálatos volt veled az élet...
|