Virágok mezején voltunk:
Te és én.
Szakítottunk nárciszt, liliomot
Ibolyát s bazsarózsát
És még több ezer, százféle virágot.

Második nap
Te kihúztad a sors virágát,
E sors pedig a halál hajtását
Midőn a folyó torkollik a tengerbe,
A végtelent úgy érte el a végzet kezdete.

Borús némaság
Mi jött ártatlanul,
S választott szét minket
Hajthatatlanul, s a vers is
Így ér véget:
Haladéktalanul!