Amíg szívedben élek, kérlek őrizd meg e képet.
De ha csak emlék lesz és kopott,
akkor is gondolj rám, hogy voltam, s talán vagyok.
E kép segít emlékezni, s az emlékek nem hagynak feledni.
Tudom, ha messze leszek, ritkán gondolsz énrám.
Idő múlik, sok barát jön, s elfelejtesz örökre tán.
Így legalább néha, ha emlékek közt lapozgatsz,
Rátalálsz e képre, s így majd rám gondolhatsz.
Nem azok a legfontosabb emberek, akiknek a jelenlétét mindig észrevesszük,
hanem akiknek a hiányát a szívünkben érezzük.
Minden elmúlik, mint az álom, elrepül mint a vándormadár,
Csak az emlék marad meg a szívben halványan, mint a holdsugár.
Az emlék megmarad, mi szép volt visszajár, mint késő estelen fészkébe a madár.
És késő éjjelig, halálig megmarad egynémely arc vagy név, egynémely pillanat.
Az ember mindent elfeled: bút, örömet, bánatot,
csak egyet nem: a jó barátot!