Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,
elrévedezni némely szavadon.
Mint alkonyég felhőjén mely ragyog,
És rajta túl derengő csillagok.

Én nem tudom mi ez, de édes ez.
Egy pillantásod hogyha megkeres.
Mint napsugár ha villan a tetőn,
Hol ott borongón már az este jön.

Én nem tudom mi ez, de érzem,
Hogy megszépül megint az életem?
Szavaid selyme szíven simogat,
Mint márciusi szél a sírokat!

Én nem tudom mi ez, de jó nagyon?
Fájása édes hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen
Ha szerelem bocsásd meg kérlek ezt nekem.