Néma falak, koppanó mennyezet,
Üres tekintettel az ablakra meredek.
Távolban színesedő zölderdő
Közelben a fák koronája várja,
Gerlét, szarkát, rigót, varjút,
Ablakom alatt közvetlenül,
Kiszáradt nyír kopárága,
Legjobb pihenő, és legjobb
Akusztikus pont, dalolni nekem,
Tőled elhozott legszebb üzenetet.
Hallgatom a dallamot, minden
Röpke akkord, szívembe hatol.
Felélénkül tekintetem, madár
Fejének mozgását nézem, ahogy
Oldalra billentve apró szemével
Ablakomra réved, és vígan
Dalol tovább, búg, csérrog,
Mire fotógépemhez nyúlok,
Már el is reppent, csak a fa
Ága mozogva jelzi, valaki
Az előbb innen lendült tovább.
Azóta szemem kíváncsi tekintetét,
Fehérnyír kopárágára merevítem,
Nézem percekig, órákig, és közben
Szerelmes üzeneted dallamára várok.