Emlékszel még milyen volt kint állni a téren,
Emlékszel mennyit nevettünk nem is olyan régen?
Azt ígérted így is marad, örök lesz a szerelem,
De eltűntél az életemből nyomot hagyva csendesen,
Kisétáltál ajtómon és én csak sírtam utánad,
Megbántam már azóta minden régi hibámat,
Belehalok hiányodba, és csak kínoz a magány,
Egyedül vagyok, mint kis képed szobám, fehér falán...
Gyere vissza kérlek, fogd meg még a kezemet,
Hogy megtaláljam végre köztünk örökös helyemet...