Oly szép a fellegekbe nézve hajózni a napfényen átúszó tej-szín felhőkön rejtelmes ég atomjait kémlelni, tűnődni, elkalandozni, remélni s csodálni mintha kéklő óceán lenne az ég s a felhők a vitorlások... A Nap fénye mindent bejár ez adja a csodát, a reménysugár alapját, minden dobogó vagy vacogó szív zászlaját vagy akár csöppnyi erejét, hatalmát ez: az aranyszínű porral behintett tejszínben úszó élő óceán lehellete fellegekben, olykor szeles hullámokban mint a porcukorral lehintett, kéklő hegyekben a lélek tükrének valósággá festett képe!
|