Szürke a fal, akár csak a világ,
Ülök a földön, mint padban a fáradt diák,
Meguntam én már rég ezt az egyhangú világot,
Csak unottan nézem a sok egyszínű virágot,
És úgy vágyok arra hogy történjen valami,
Hogy elvigyen valahová messze valaki,
Itt hagynám a szürke lépcsőházakat,
A hideg csúszós korlátokat,
Keresnék egy rétet sok szines virággal,
Álmodnék egy életet, egy másik világgal...