Ülök a csendben és hallom a hangodat

A tükörbe nézek, de nem látom önmagam,

Keserű szavak csak ennyi, ami maradt

Egy keserű emlék s pár múló pillanat.

Szememből elhullik egy apró könnycsepp

Tudom hogy nélküled mindez  sokkal könnyebb,

De belül szívemet széttépi a bánat

Nincs egy árva szó sem, mely elhagyja a számat.

Ha te elmész nekem senki sem marad,

Ne hagyd, hogy rám dőljenek az ezeréves falak.

Te nem látod mit is élek át

Lelkem egyetlen segélyszóra vár,

Hogy kiemelj ebből a sötét tengerből,

Hogy azt mondhassam te vagy a megmentőm.

Szeretném azt érezni újra, hogy szeretsz,

Szeretném kezemmel fogni a kezed

Reménykedve nézek szét a szobába,

Szemem téged keres az esti homályba,

De érzem nincs több remény,

Tudom többé már nem vagy az enyém.

Hiányod széttörte lelkemet,

Most már tudom, ELVESZTETTELEK…