Próbálom összeszedni a gondolataimat, De valahogy nem találom a megfelelő szavakat. Nagy levegőt veszek, mert tovább kell lépnem. Kettőnk szerleme lett a legszebb emlékem.
Ha majd szembe jössz velem az utcán, -Még ha addig nem is gondolsz rám. Talán eszedbe jut neked is valami régről, A szíved sóhaja majd mesél egy emlékről.
Mikor szemedbe nézek majd úgyis látom, Létezik-e olyan, hogy két szív és egy álom. Mert ha akkor szemedet lesütöd és félrenézel, akkor tudom, hogy rám már nem szívesen emlékszel.
Elmegyek majd melletted, mintha nem is ismernélek. Semmi baj, csak megint megtiporta szívem az élet. Könnyem te már látni nem fogod csak hallani... Így fog a szívemre kovácsolt vas szétszakadni. |