Új bejegyzés Frissítés

2021.01.18. 11:37 Vendeg

Mindig velem. Szeress. Hianyzol. Egyedül. Vágyom rád. Gyere hozzám. Nagyon szeretlek. (Saját vers) 2011.11.29 19:17 Kcagome18 „ “Ha kérhetnék valamit, csak azt szeretném, Hogy mindig mellettem legyél. Minden percem kísérd szemeddel, És ha egyedül vagyok, ölelj szeretettel.

2021.01.18. 11:36 Vendeg

Első szerelem, Ismerkedés. Szeretünk. Te voltál Szerelmem! Vége. Elmúlt. Nincs többé. Hiányzol örökre. Nagyon szerettelek. Ne feledd:szeretlek örökre. (Saját vers)

2011.11.29. 19:17 Kcagome18

“Ha kérhetnék valamit, csak azt szeretném, Hogy mindig mellettem legyél. Minden percem kísérd szemeddel, És ha egyedül vagyok, ölelj szeretettel.

2011.11.29. 19:11 Kcagome18

„Amikor megismertem, nem tudtam, hogy valaha ennyire fogom szeretni. Azt az embert: Ki bajban is fogja kezem, Ha szomorú vagyok együtt sír-ha boldog vagyok együtt nevet velem, Olyan mintha Ő lenne a másik felem, úgyhogy nélküle el sem tudnám képzelni az életem!”

2011.11.29. 19:09 Kcagome18

Ne menj előttem, lehet, hogy nem tudlak követni. Ne gyere mögöttem, lehet, hogy nem tudlak vezetni. Gyere mellettem és légy a barátom.

2011.11.29. 18:58 Kcagome18

Gondolj rám, ha már nem leszek veled, Gondolj arra mennyire, szerettelek. Gondolj a sok szép időre mit együtt töltöttünk, S az utolsó napra, mikor kimondtad: végeztünk. Gondolj arra a fájdalomra, amit akkor átéltem, Nem is sejtetted, mit jelentettél nekem. A legjobb barátomat, az egész életemet, A boldogságom, a végzetemet. Te voltál az, kire életemet bíztam volna, Te voltál, kiért a pokolba is mentem volna. S íme e könnycsepp miattad, folyik arcomon, Tudd, hogy hiányzol nagyon. Gondolj erre, ha már máshol leszek, S más teszi szebbé életemet. Emlékezni fogok rád, mint egy régi barátra, Kiért életemet áldoztam volna. S idővel gondolsz rám, mikor már nem leszek veled, S arra mennyire szerettelek. Gondolsz a sok szép időre mit együtt töltöttünk, S arra a napra mikor kimondtad, végeztünk. Egy rózsát helyezel kezeddel síromra, Szemedből egy könnycsepp folyik arcodra. Sírva kéred, bocsássak meg neked, S én a túlvilágról válaszolok: érted mindent megteszek.

2011.03.01. 20:44 Hugíííca

Fáj ezeket a sorokat leírní, de a baj hogy nem tudok dönteni! Nem akarom húzni az időt mert nekem sem egy álom, De vannak kudarcok s félre kell most állnom! Egy kis időre legyünk valahogy mások, S próbáljuk megállítani a világot! Ígérem ezekre még visszatérünk, S egy napon végre együtt leszünk! Nem akarok fájdalmat de már csináltam, Az a baj hogy kurva nagyot hibáztam! Telnek majd a napok a hónapok, S vele együtt mennek majd az évszakok! Minden szép lesz jó lesz, csak had mennyen az óra, S még visszatérek ezekre a szép szókra! Fáj hogy egyedül vagy nem lehetek veled, Mennék én hidd el de szárnyaim nem engedik ezt! Itt kell most maradnom egy kis időre, S repülnöd kell messze messze "tőlem" Istenem mit meg nem tennék hogy boldogok lehessünk, De azt hiszem egy darabig ezt kell temetünk! Aztán egy szép napon karomba zárlak, Soha el nem feledlek s örökké Imádlak!

2010.11.15. 18:31 Mono

null 2010.11.15 18:30 Mono null

2010.11.15. 18:30 Mono

null

2010.06.27. 18:50 sós katalin katrina

sziasztok Nagyon jó ez a oldal  nekem nagyon tetszik.

2010.06.06. 16:55 tk

pfff-.- hátt ez  nem  a legjobb.... 2010.06.04 14:31 egy lány „       Az  álom  Egyszer , mikor már úgy érzed minennek vége van , Fenver egy szörnyű  álom, felkavar. Mikor már alszol , csendesen ,nyugodtan, felteszed a kérdést , mi  bújkálhat ottan... de nem ám álmodból  bújócskázva ébredsz , hanem egy rémmel , kivel  nem beszélhetsz. Próbálsz , de semmi  haszna éppen,  gondolkozol ,hogyan ,miféleképpen. De e rém  oly rejtélyes látvány, hogy elolvadsz barna szeme láttán. És ,ha már a szeme kísértésébe estél, rájössz  hogy ebben  az  álomban  mit is kerestél. Hiszen  gondolkozz ! nem  más ez a személy , Csakis a mumus , kinek  neve Elemér. :P  ”

2010.06.04. 14:31 egy lány

Az  álom  Egyszer , mikor már úgy érzed minennek vége van , Fenver egy szörnyű  álom, felkavar. Mikor már alszol , csendesen ,nyugodtan, felteszed a kérdést , mi  bújkálhat ottan... de nem ám álmodból  bújócskázva ébredsz , hanem egy rémmel , kivel  nem beszélhetsz. Próbálsz , de semmi  haszna éppen,  gondolkozol ,hogyan ,miféleképpen. De e rém  oly rejtélyes látvány, hogy elolvadsz barna szeme láttán. És ,ha már a szeme kísértésébe estél, rájössz  hogy ebben  az  álomban  mit is kerestél. Hiszen  gondolkozz ! nem  más ez a személy , Csakis a mumus , kinek  neve Elemér. :P

2010.03.27. 16:30 zsolti

s mint régi idők szép emléke emlékezik majd mindenki e szép mesére: fiúnak és lánynak ki nem mondott szerelmére.   voltál te a lány, aki ha néha sírt is talán belül boldog volt mindig, igazán. és votam én, a fiú, ki neked úgy tűnt: hogy ez mindig szomorú?!   a lány csak figyelt, várt. de a fiú nem beszélt. s lassan a lányból kihunyt a szenvedély.   most a lányból boldog anya lett, a fiúból pedig agyament s itt a végén most nem lesz happy end.

2010.03.01. 13:13 szerelmeslany

Már nem vagy itt,nem fogod kezem, nem terelgetsz,hogy mi a helyes és mi a helytelen, magamra hagytál,hogy magam fedezzem fel, de látod csak a rossz utat leltem meg, de fájdalmat okoztál lelkemnek.   Elmentél mert igy láttad jónak, nem gondolva senkire csak magadra, de ne félj nem haragszom rád, hiszen mindig is te maradsz az én édesapám, bár nem mondhatom szemedbe:szeretlek apa, de tudom érzed és segitessz a bajban!!!         Ezt apukámról irtam!!! Nagyon hiányziik!!!!!! Am nagyon szépek  a versek!! Csak igy tovább!!!!!!:)

2010.03.01. 13:06 szerelmeslany

Megint hittem,hogy boldog leszek, de valami hirtelen megváltozott körülöttem, valami elvitte a reményt,hinni nemtudok, hozzá menekül mégis minden gondolatom, probálok remélni,bizni benne, mégis,mintha szivem ketté törne, nem kérek semmit minek ha hazudsz. Csak a végére annyit,hogy az ember szeretni nem tanul!

2010.02.27. 23:29 Kcagome

Nagyon szép verset alkottál gratuéálok:)

2010.01.24. 21:44 Bia

Összes perc     Először szemedet adtad, majd a hüvelyt kezemnek. Sokszor sóhajt leheltél szívemre, majd nyelvemet vezetted. Nedvvel szórtál be minden édes kegyetlent, csípőddel kört írtál, csiklandoztad a szerelmet. Bimbóidra ráült a forma teljes kereksége, Harapás, gyengéd csecse-becse. Testedre a duzzadt borzongás terült, arcod volt a tisztán zuhanó vízesés. Füled gyöngyöző hullámba borította testem, de közben halkan szólt a kékség, a jövő tragédiája, s a múlt… …Szíved viasza ráégett estémre; Így lettem én híd, gyönyöreid és kínod közt.

2009.07.15. 13:50 Szinay Balázs

Rosary     A tökéletesség, az öntáplálkozás ránk vonatkozó része. A szépség, a kultúra építészete, lelkünk évszázadaiban. A szerelem az emlék, mire nem emlékszünk. A képzelet, a homok, mibe egykor süppedtünk s a tenger gyónt szűz álmainknak.   A játék a tudat, mire ébredtünk. Az univerzális erő, az amihez még fiatalok vagyunk. A kapcsolat, a szabadság sírfelirata. A szemek, csak két szárny, amit mi nem látunk repülni.   A színek, csak felhők miket ezerféleképpen vélünk takarni. A város, a talaj az ég lába alatt. Az idő, az egység befogadhatónak tűnő rendszere. A sors, a hangszerként megszólaltatott ének, az ember, a lét.   Az öröm, az elvágott technológia a mosoly és a gépek között. A boldogság terve már nincs Isten mérnökeinek kezében. A szív akusztikája reneszánsz effektusokat alakít. A küzdelem, a „ miért?” alapjaira épül…

[76-57] [56-37] [36-17] [16-1] [Archívum]