Légy ezentúl mindig Boldog
Szívből kívánom Neked
Bár tudom: Már nem lehetek Veled
S nem én leszek,
Ki a Boldogságot okozza Neked.
Sajnos mást rendelt hozzád a sors,
Nem olyat ki igazán s szívből SZERET!
Vagyis csak szeretNE...
Mert te elengedted
S könnyű szívvel feledted...
MÁSÉRT- Ezt tetted!
Az idők múltak,
S én szívem másnak adtam,
Feledni Téged- EZT akartam!
Mely talán sikerült is,
Hisz már nem is jutsz eszembe,
Emlékek sora halványul bennem.
Telik az idő...
Sikerülni fog, tudom:
Elfeledlek! ÖRÖKRE!

S ki érzett már hasonlót
Annak csak azt tudom mondani
Hogy- bár nehéz a múltat feledni-
Bármi jön, a jövőbe kell nézni,
Azt tervezni, s szépnek remélni!
A múlt már nem változtat semmin
Csupán megmarad emléknek,
De azt tudni kell,
Az emlékek is halványulnak
És egyszer talán örökre
Ki is húnynak!
Elzárhatod szíved mélyére
Egy kincsesládikába rejtve
De csak a szép emléket,
Az igazi KINCSET!
S ezt tőled senki el nem veheti
Ez a kincs mindenkinek egyedi
És így nyugodt szívvel tudsz:
FELEJTENI....