Mondd, miért kell fájni a szívnek,
Szenvedni, amíg csak élek.
S mondd, miért remeg a szívem,
Ha mással látlak téged.

Próbáltam már nem rád figyelni,
Nem akarok miattad több tehert viselni.
Az első pillanattól úgy éreztem,
Mint ha száz éve ismernélek téged.

Belédszerettem, ez az én bűnöm,
Amikor rád nézek, csak te élsz számomra a Földön.
Nem tehetek róla, hogy én így érzek,
De egy biztos, MEGHALOK érted!

Akármit mondanak én csak téged szeretlek,
Akármit mondanak nem törődük velük, csak veled!
De ha azt mondják, hogy te nem szeretsz,
Akkor inkább meghalok, mert felejteni nem lehet!

Nem lehet, mert ez mindig bennem marad,
Nem lehet, mert félek mit mondd szavad.
Így hát elmegyek, és soha nem fogsz látni,
De ha utánam jössz, azt sem fogom bánni!