Elteltek mr vek, s n a pokolban krhozok Hisz szvemben mg mindig egy fira gondolok... Vrom, vrom a hallban is szntelen Hisz rte lktet szvemben a vgtelen... Egy emberre vgyok, aki boldogan li lett, Hisz megtallta a Lnyt, a Szerelmet, az lete rtelmt... Boldog volt a lnnyal, kirt zakatolt a szve Kivel des-lom volt minden jjele... n nem vltoztam, n fiatal maradtam Hisz a Pokol tzben boldogsgrt krhoztam... De reg lett, lttam minden napjt, Szenvedtem, csak hogy valra vltsam minden lmt... Vigyztam R, s minden percben vele voltam, Hogy boldog lete legyen, ht meghaltam... S most ott l egy messzi, csendes parkban, A fk kztt, egy padon , a hs rnykban... Csendben nyugszik, sz hajt simogatja a szl, Az unoki lnek krltte, s vgan mesl... Az lmairl, az letrl,mendenrl mit tett Hogy hogyan vlt felntt, hogyan regedett meg... De ekkor hirtelen elhallgat, elcsuklik hangja, Hisz lel uoki kz egy apr, fekete macska. Olyan tzet lt a macska szemben Mint amit rgen ltott egy lny tekintetben... Vagy taln csak lmodott arrl a lnyrl, Ki csodlta t csendben, a messzi tvolbl... Taln csak egy lom volt...taln nem... De azt a messzi fit n mr nem feledem... (...NEM FELEDEM EL SOHA... legyen a vg brmilyen mostoha...) |