Neki adnék minden csillagot az égen,
Hogy csillogjon tovább gyönyörű szemében.
Neki adnám az éjjel sötét árnyát,
Hogy kiélje benne minden szabadságát.
Neki adnék álmot, vágyat, s hosszú perceket,
Hogy ne legyen múlt, mit majd később eltemet.
Neki adnám a fényt, a szárnyakat, s a csodát,
Hogy halhassa mindig a Mennyország dalát.
Neki adnám a rejtelmes, sötét titkokat,
Hogy vigyázza, féltse, s kövesse sorsomat.
Neki adnám szívem minden dobbanását,
Hogy elkerülje vele a sors kínzó csapását.
De most még semmit nem adhatok,
Nem adhatok, de mindent akarok.
Most ez a könnycsepp Tiéd,
Mi végig folyt arcomon,
Segített már emberen:
Igazán élőn, s igazán holtakon.