Neki adnk minden csillagot az gen, Hogy csillogjon tovbb gynyr szemben. Neki adnm az jjel stt rnyt, Hogy kilje benne minden szabadsgt. Neki adnk lmot, vgyat, s hossz perceket, Hogy ne legyen mlt, mit majd ksbb eltemet. Neki adnm a fnyt, a szrnyakat, s a csodt, Hogy halhassa mindig a Mennyorszg dalt. Neki adnm a rejtelmes, stt titkokat, Hogy vigyzza, fltse, s kvesse sorsomat. Neki adnm szvem minden dobbanst, Hogy elkerlje vele a sors knz csapst. De most mg semmit nem adhatok, Nem adhatok, de mindent akarok. Most ez a knnycsepp Tid, Mi vgig folyt arcomon, Segtett mr emberen: Igazn ln, s igazn holtakon. |