Mikor megismertelek, még minden más volt
Akkor még minden csak kettőnkről szólt.
Szerettél, és én boldog voltam,
Még ha soha nem is mondtam.
Boldog voltam ha öleltél, ha csókoltál
Éreztem azt is, amikor rám gondoltál.
Nagyon sok mindent megtettél értem,
De én ezt soha nem értékeltem.
Sokat tanultam tőled, amit nem bánok,
Mára már mindent másképpen látok.

Mindig úgy éreztem, örökké tart majd,
Nem gondoltam hogy egyszer vége szakad.
Rá kellett jönnöm, ez nem így van.
Hiányzik belőlem minden mi neked kell,
S ezt a végtelenségig te sem tűrhetted el.
Sokszor mikor szükségem volt rád, te nem voltál ott
A remény lassan belőlem is elfogyott.

Én mindig szerettelek ezt te is tudtad,
De úgy érzem ezt sohasem viszonoztad.
Rájöttünk mindketten, ezt nem lehet,
Én megpróbáltam beszélni veled.
Nem kértem tőled mást csak hogy szeress
Nem pedig azt hogy kinevess.

A veled töltött szép perceket megtartom,
Mindent az emlékeimben kell hagynom.
Élnem kell az életem nélküled,
Tudom, te ezt könnyen megteszed.
Fontos része voltál az életemnek
Ez a szerelem nem köszönhető a véletlennek.
Most is úgy érzem, fontos vagy nekem
Nem tehetek semmit ez ellen.

Nem tudom elképzelni hogy mást szeressek
Csak azt akartam hogy örökké veled lehessek.
E szavak már semmit sem érnek,
Ígyhát megmaradnak nekem reménynek.
Tudom, könnyen el fogsz felejteni, ismerlek,
Lassan rájövök, már vége mindennek.

Próbáltalak visszaszerezni, de minek?
Ezzel nem lesz majd jobb senkinek.
Hagyom hogy éld az életed, ahogy kérted,
Ha ez kell, akkor megteszem érted.
Köszönöm a szép perceket veled, s
Titkon remélem, valamit mégis jelentettem neked.