Ezúton búcsúzom Tőled így döntöttem, mert így nem fájdul meg úgy a szívem talán neked még ennyire sem? Ne vedd zokon hogy így értelmezem, de úgy látom, te már nem szeretsz engem. Hónapok óta megváltozott minden, és én csak reménykedem: újra kezdődhet ez a szerelem, és olyan lesz minden, mint a Régi Szép időkben. Én mindent megtettem, küzdöttem (szenvedtem), de mind hiába, értelmetlen, mennyi mindent elnéztem mikor megromlott minden (hazugságot, bánatot..) Az elejétől kezdve szerettelek, nem értetted mit szerettem meg úgy benned. Mennyi mindent átéltünk mi ketten, még most sem hiszem ez kellett, hogy történjen. Ma pedig végleg feledlek téged, hiába érzem azt, hogy szeretlek, mint még soha senki mást, tényleg. Sajnálom a történteket én örökké szerettelek volna Téged, amíg csak élek. De a sors közbeszólt végleg, ezért most így kell elválnom tőled s lehet hogy ez meglep téged, de nem bírom a szemedbe mondani, mert még mindig szívből szeretlek. (csak már nem annyira, mint Régen.) Sosem hittem volna, hogy idáig jutunk, hogy múlik el minden, mi már örökké a múltunk. Nagyon szép volt veled, ha voltak is veszekedések én mindvégig kitartottam melletted. Most viszont búcsúzom tőled ez a végső döntésem, köszönök minden szépet, emlékeknek elteszem mindet, de bármennyire is fáj befejezem, tényleg csak azt tudd, örökké, hogy SOHASEM FELEDLEK TÉGED! |