Késő este, kifekszel a fűre... Felnézel az égre, s gondolsz valami szépre.
Eszedbe fog jutni, ki képes volt elhagyni... El akarsz menni, de valaki nem engedi.
Megfoja kezed, behunyod a szemed... Érzi a szíved, többé már nem szenved.
Felébredsz, ettől félsz, de sajnos így van, érzed itt a vég... Szemed körülnéz, érzed, nem él tovább a reménység.
|