Kicsit le vagyok törve,
Olyan mintha falak vennének körbe,
Sötétek és hidegek, szívemet átjárja a magány,
Érzem egyre közelebb ér már a halál,
Sokan nem értik ki is vagyok,
A baj az, hogy ezt még én sem tudom,
Nem értem magamat, az érzéseimet,
Nem tudom a választ a kérdéseimre,
Nem tudok már semmit, se írni, se gondolni,
Félek egy idő után összefogok omolni,
Mint kisgyermek vára a tengerparton,
Mely ledől ha jön az esti alkony...
És érzem legbelül már nincs remény,
Hisz ez is csak egy szomorú költemény...