Esik az eső, tombol most odakinn,
valaki vár rám, de hol s ki?
Vajon megtalálom még a szerelmet,
vagy szívem nézze ezt a hideg vermet,
melyben bezárva szenved?
De nem, mert érzem, hogy kitörne,
s újra nagyon boldog lenne.
Kinél lehet a kulcs ami most kellene,
akié lesz majd szívem szerelme.
Szívem várja a napot mikor kinyílik az ajtó,
s halk szavakkal azt suttogják ,,hahó!”.
Végre felébredek az álomvilágból,
Szívem is kiszabadul a szobából,
és mindketten végleg kijövünk a homályból.
Azután már tisztán látunk,
de most még csak itt egyhelyben állunk…
|