Az Élet fáj, nélküled nagyon nehéz
Elhagynom Téged? Az ötlet igen merész..
Döntöttem.. döntöttünk.. hogy jól - e? Majd megtudjuk talán
De a fényképünk még ott tündököl a másik falán..
Fájni fog ez nekünk.. nekem már nagyon fáj
Elhagynom Téged? Most jöttem rá, mennyire kár.
Miért van az, hogy egymás mellett nem bírjuk?
És miért van az, hogy egymás nélkül folyton csak sírunk?
Keresem a szerelmet.. az igaz szerelmet..
De hidd el kérlek, nélküled ez nem megy.
Szeretnék boldog lenni. Újra nevetve, mosolyogva menni
Szeretném, ha mindent könnyedén tudnék tenni
Fáj a tudat, hogy az enyém már nem lehetsz
Azt kívánom, hogy legalább Te mással boldog lehess.
Mert számomra, - ha Te nem vagy - nincs élet,
A hiányodba én belehalok.. nélküled elveszek.. félek
Kereshetnék mást helyetted, de a szerelem nem szívből jönne
A szívem ismét - mint már annyiszor -, újra összetörne.
Istenem! Lehetek - e még boldog? Az élet mindig ilyen kegyetlen?
Miért azt akarom szeretni, akit tudom, hogy nem lehetne?!
Miért fáj Rád gondolnom? Miért fáj ez nekem?!
Keresem a választ, de sehol nem lelelem.
Nem vagy mellettem, és már soha nem is leszel..
Elbúcsúzom így hát örökre.. Isten Veled!
Csak engedj meg nekem még egy szót: ... FÁJ!
... Tudnod... érezned kellett volna, hogy szükségem van Rád!...