Egy régi estén, egy kicsi álmot láttam,
A napfényes tengerparton egy idegennel álltam,
Megfogta a kezemet, magához ölelt,
Még soha senkit nem éreztem magamhoz ily közel,
Néztük a vízet, ahogy hullámzott a tenger,
Ennél többre már nem vágyhatna az ember,
De felébredtem elúszott a kép,
De szívemben ott maradt a remény,
Hogy holnap talán újra látlak, újra veled álmodom,
De úgy érzem, hogy ezt már fölöslegesen várhatom,
Mert nem álmodtam többé veled, és halványul a kép,
Mint sötét szobában kis lámpa, melyben kialudt a fény.
Ám tegnap este az egyik szórakozóhelyen,
Megláttalak egy asztalnál ülni téged kedvesem,
De nem mehettem oda, úgysem tudnád ki vagyok,
Nem mesélhetném el neked, hogy folyton rólad álmodok,
Hazamentem hát s lefeküdtem aludni,
S újra láttam magunkat kéz a kézben szaladni...