Szeretem a mosolyod,
S a mézes csókod.
Szeretem a szemeid,
Az édes kezeid.
Szeretem ha simogatsz,
Azt is ahogyan bókolgatsz.
Szeretem halk suttogásod,
Tisztelem az álmod.
Tisztellek mert kitartasz,
S harcolsz azért ami vagy.
Szeretem ahogyan rám nézel,
Szeretlek én is téged egy életre.
De nem tudom felfogni.
Érzelmeidet hova tenni.
A napok múlnak, az idő tova száll,
Annyi mindent átéltünk már,
Mégis egyre csak távolabb leszel.
Napról napra elveszel.
Nem akarom ezt,
Nem hiszem el,
Hisz még annyi minden előttünk áll,
Nélküled nincs többé nyár.
Ezért kérlek hát,
Maradj velem, ne veszekedjünk már.
Szeress úgy ahogyan én téged,
Szeress annyira mint régen.
Akarom azt a sok szép pillanatot.
Újra érezni szerelmes csókod,
Látni szerető pillantásod.
Újra átélni ezt a szép álmot.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
