Igen is fontos vagy te arctalan ismeretlen
Bár a verseken át megismerni: Lehetetlen.
És én mégis átérzem fájdalmad, magányod,
Reméld: Valaki rádtalál, enyhíti bánatod.
Én inkább lennék csendben, magárahagyott,
Minthogy körbevegyenek ostoba, hazug alakok.
Nem tilos szeretni, én már szerettem
Ő nem szeretett de én el sosem felejtem.
Megint ha kérhetném: Sohase szeressek,
Csak végre akkor ha engem is szeretnek.
Neked írnod kell, én verseid elteszem,
Aztán sok év múlva, egyedül újra előveszem
És elolvasván, öreg fejem azon törhetem
Csodálatos lány... ilyet miért nem ismertem?