Vajon miért élünk ilyen kevés időt,
s miért keressük e kevés idő alatt mindig a nagy őt?
Olyan, mintha mindig szomorúak lennénk
és mintha mindig mindennel rosszat tennénk.
Valójában sokaknak örömet okozunk létünkkel
s megajándékozunk sokakat szeretetünkkel.
De túl rövid az élet, hogy megérts mindent, s mindenkit,
ezért ne állj meg kérdezni sose semmit!
Mindig csak menj előre, ha szíved meghasad is,
mert sokkal roszabb mintha megállnál szenvedni itt.
Előre nézz, szíved sose fájjon,
tudom könnyű mondani, nekem ne fájjon.
Szeretni mindig fogunk ezt nem mi döntjük el,
mert a szerelem mellett nem mehetünk csak úgy el.
Itt kezdődik el a bonyolult élet,
az első szerelem meghatározza további léted.
Mert vagy csalódsz és örökre szomorú maradsz,
s tövább a szerelemben sohasem haladsz.
Az is lehet, hogy sikerül egy szerelem,
és boldog leszel hátralevő életedben.
De az élet rövid és nem tart örökké sajnos,
hát használj ki minden lehetőséget még most,
mert nem tudhatod mikor ér véget,
s azt sem, hogy örökké meghal-e az éned…