"Simogat kz kezet lel, Zporoz cskja sose enged el. Ezerszer, milliszor Rla lmodom, Reggelente puszta ltre vgyom. Engem szeret, rkk engem, Tegnap, holnap, s a vgtelenben. Ltom csillog mosolyt, arct, Ers szvem mr megvvta harct. Kvnom hangjt, testt, cskjt..." |