Szívem pici lüktető csörgéseit még talán most is életben tartod Csöndesen el-elhalványul alakod A gyertyák még-még pislákolnak- amíg akarod Hisz te táplálsz ily érzéseket bennem, Te indítottad meg a vízesést, melynek már csak cseppjei zúgnak - s már-már elhalnak- Szívem pici lángjai igyekeznek Mint szorgos kis hangyák Eloltani Mintha magát a veszedelmet próbálnák Megállítani. |