Este, mikor nem lát senki,
Szemeimből könnyek szöknek ki.
Ma láttalak, de te csak nevettél,
Ó, egy szót miért nem kerestél?
A "nem" is jó lenne, bár szívem
Tűztől piros soha nem lenne.
De ha igent mondanál,
Mit érnék vele?
Hisz tudom, szíved nem értem dobog,
Mást hinni már úgysem fogok.
Bárcsak tudnálak elfeledni,
Szívem mélyéből kitépni.
Elhullajtani téged, mint egy levél,
Hogy élj hát magad, erre kérlek én.
De ha mégis valaki rád találna,
Szeretni nem fog jobban soha.
Ha már rájössz erre,
Térj vissza hozzám,
És szeress szívedből igazán.
Mert esélyt nálam csak akkor kapsz,
Ha szeretni engem szívből akarsz.
De majd ezt megtudod akkor,
Mikor nem leszek,
Mikor szívem már
Az élők közt nem lehet.