Néhány falevél földet ér,
S a Nap tündököl: Újra fel kél.
Álmaink véget érnek,
S egyszer majd valósággá teljesülnek.
Eljött a mai nap mit nagyon vártunk,
Az első nap, mikor találkoztunk.
Majd eljött a búcsú ideje,
A nap legnehezebb része,
S mégis a legédesebb perce.
Mikor csókod utolsó ízét érzem,
Elkezd fájni szívem
Hogy hiányod perceit kell átélnem
A nap hátralévő részében.
A falevelek egyre csak hullnak,
S a Nap újra fel kél.
Szívünk vágya még ugyanaz:
Mit megálmodtunk, legyen igaz.
Boldog vagyok újra melletted
Bár látom szemeidben:
Te már nem ezt érzed,
De szerintem ez nem lehet,
Ez biztos csak képzelet…
Valami mégis furcsa,
Nem ért szívem téged,
S az elválás számomra
Újra hatalmas végzet.
A falevelek lehulltak már
S a Nap nem süt.
Szívem vágya más lett:
megérteni téged!
Hisz te elhagytál engemet,
Emlékül hagyva sok szép emléket.
Hangodat még most is hallom
Mi az idő múlásával egyre halkul.
Még mindig csókod ízét érzem
S hiányod felemészt e végtelen sötétjében.
Csend van, kinézek az ablakon,
Újra Téged látlak
De rájövök: Ez csak egy szép,
Novemberi látszat.