A folyó menti kavicsos fövényen,
Elnyúlva merengek a víztükrén
Táncoló gomolygó felhőkről.
Némely, mint a habcsók,
Másik, fátyollal borított,
Tejszínes kókusz torta,
Távolabb magában úszik,
Három gombóc vanília
Fagylalt, papír kehelyben
Az előbb voltam tanúja,
Hogyan lehet az égen,
Krétával festeni egy négert.
Egy kismanó épp ezen,
Serénykedett, mikor
Egy árnyék vetődött a fejemre.
Vasmadár felettem repült el.
Sötét árnyat húzott magával,
Majd hirtelen felvillant a fény,
Kiderült és minden ragyogó lett.
Merengő lelkem mosolyra
Fakadt, hisz azt éreztem,
Ebben a pillanatban, hogy
Napból, Isten kacsintott felém,
Mintha megértette volna, mily
Csodálattal vizsgálgatom,
Az égi cukrászmesterségét.