Taln a szvem most szemtelenl mersz, s flek, hogy minden sz, mr tl kevs. Ma hozzd szlni vgyna ajkam, gy,ahogy a vilgot Benned lttam. Lm, gy lettl Te bennem de reggeli gondolat, kisprve,elzve minden baljs gondokat. Mg nem ttt a harang misre, De szp lelked, mr rlapult szvemre. des hangod nlkl gy lett a drga csend, s karod, bkeszigete, hol megpihent a rend, a sokat hajszolt, kergetett, megfradt szvem, mirl oly gyakran kpzelem s hiszem, csak azrt doboghat mg jra, hogy vgre s mindrkre megtanulja, Te vagy az let illata, des z a szmban. Mikor nagy melegemben hsszell rintsre vgytam, voltl Te a hst ad harmat az n lzas testemen, vadrzsaillatt hord szell a zld rteken. S gy lett haragod sttfelh, belle nyri zivatar, vgyad izz h, mi csupncsak engem akar! Tlem a messzesgben jrtl, zsk borult szvemre, knny csordult az res helyedre. Irdatlan hinya fltn simogat kezednek, lmatlan leplet cipeltek knnyes szememnek. Voltl magad, jszakmon a fny, rnykom, az elrhetetlen lny. Vigaszt, rmt hoz mennyei tndr, kinek pillantsa, egy lettel felr. S csillapt, hvs, kristlytisztavz rekken nyrnapon, forr cskod brmn, a csattan vakon. desen fj szabadsgom s rvid, tzes lncom, melegsgem fzs hajnalon, s rszegten szp lmom, kihez rkezni, s odabjni mindig vgyom. Te lettl s vagy a tndrvilgom, az igaz, nagy szerelmem, boldogsgom!  |