Most elősször élek igazán,
Mióta tudom, hogy vannak még csodák.
Kit érdekel most már a szerelem!!
Hisz mindig csalódás lesz belőlle,
Meguntam a folytonos kutatást.
Így hát nem is kutatok többet már,
Mert nem kell egy pasi sem nekem,
Szabadnak, s boldognak érzem így lelkemet,
S most nem hagyom, hogy tönkretegyék az életemet.
Engem többet nem etettnek ostoba bókokkal,
Vigyék a hazugságaikat haza!
S otthon mondják az anyukájuknak,
Hisz annyi vers igazolja a csalódásokat.
Annyi lámy csalódik az életben.
S mikor már jobban lenne, jön egy másik,
Ki újra tönkre tesz mindent!
Miért ilyen ostobák a pasik?
Nem látják, hogy még fáj az új szerelem?
S most nem egy hét szórakozásra van kedve az embernek?!!!!
Vannak még valahol normális pasik?
Vagy csak már az álmainkban létezik?!
Nem kell nekem soha többet szerelem!
Búcsút intek az egész szenvedésnek!!