Egy l�tsz�lag kellemes, napos d�lut�n
Egy csinos,  sz�p l�ny s�t�l az utc�n.
Mindig der�s arc�ra most k�nny hull,
S k�r�l�tte mindenfel� az eg�sz t�j beborul.
Percek alatt megindul az �gi �ld�s,
S szinte senki sem maradt az utc�n.
A l�ny keresett egy helyet,
Ahol megh�zhatja mag�t,
Am�g az es� el nem �ll.
S tal�lt is egyet, bement.
Alig n�h�ny �ra telt el,
�s a l�ny �jra �tra kelt.
Ment az utc�n, ballagott,
S egy l�gy hangot hallott:
"�llj meg, ne menj el,
Tudnod kell, hogy m�g mindig szeretlek!"
A l�ny meg�llt �s mindent feledett,
Mert szerelm�nek nem mondhatott nemet.
A l�ny �t�lelte a fi�t,
Mostm�r v�gleg elfeledte a b�t.
Megcs�kolt�k egym�st, mert tudt�k,
Hogy szerelm�k igaz, �s nem ismer hat�rt.
Mindent el�rult a szem�k,
S �gy lett �j a r�gi szerelm�k.