Szavaid mostmár úgy fájnak,
Mint lombhullás az őszi tájnak.
Nem hiszek már semmit neked,
Nem is vagyok boldog veled.

Tegnap is csak belém martál,
Megint miatta hazudtál,
Szavaiddal védelmezed,
Szerelmünket tönkretszed.

Nem értek én mostmár semmit.
Miért kellek én? Mondj valamit!
Hazudj tovább, hazudj nekem,
Hazudd azt, hogy szeretsz engem!