Fekszem az ágyban és egyre csak sírok,
Hullik a könnyem s aludni sem bírok,
Csak nézek a semmibe, mintha halott lennék,
Ha tehetném most innen messzire elmennék,
Hol senki sem ismer, nem tudják az életem,
Hol kezembe vehetem sorsomat s végzetem,
De nem tudok elmenni, mert itt tart a jelen,
Nem engedi az ajtót kinyitni a kezem,
Mindenem meg van mért vagyok hát szomorú??
Miért lakja szívemet fájdalom és háború??
Hisz van családom, van szerelemem, meg van minden ami kell,
Mégis elvágyok innen messzire hol senki sem ismer...
Magányra vágyok, pedig tudom nem bírom egyedül,
Szívem szeret téged, ezt érzem itt legbelül,
De el kell mennem, mert itt nem bírom tovább,
El kell mennem innen messze...én sem tudom még hová...