Forog a föld, én mégsem szédülök,
Úgy maradnék, de menni készülök,
El innen messze, hol senki se ismer,
Hol magamba lehet régi sebeimmel,
Mert hiába, hogy szeretsz, nem forrnak már be,
Túl mélyek és fájdalmasak, talán örökre ott lesznek.
Nem értem magamat, téged se értelek,
Arra, hogy béküljünk, hányszor megkértelek,
S most hét hónap után elém állsz,hogy kezdjük újra,
Igent mondtam, de legbelül, már kész Vagyok az útra...