[Friss hozzászólások] [40-21] [20-1]
Tönkrement az életem,úgy érzem a világ hátat fordít nekem.E Földön már nincs szeretet,s szeretet nélkül nem élhetek....
Wigi |
Tüske Jancsi
Tüske Jancsi,
Nagyvárosi
New Yourk-ban született
És ott nevelkedett.
Tüske Jancsi inkáb gyáva,
Egy hangyátol haja állva,
De, ha meglát egy csigát
Haja nem áll csak kiált.
Gyenge volt de mégis erős,
Tárnyérjában ott a velős.
Erős volt amíg ette,
Gyenge lett amint lenyelte.
Dúrva mikor nővel beszél,
Mindig a lényegre tér.
A nő megpofozza
És helyben ott is hagyja.
Megérkezik felesége
A nagy hűtlenségre
Jancsi csak ámul
Az asszony meg kábul.
Vége Jancsi története
Az asszony agyon verte.
[ Zabos Mercédesz ]
|
Mottó:” I'm standing here until you make me move
I'm hanging by a moment here with you
I'm living for the only thing I know
I'm running and not quite sure where to go
And I don't know what I'm diving into
Just hanging by a moment here with you”
Állom város
Messze földön, van egy város, hol álmaim élnek,
Beteg szüleményei, egy kifáradt szívnek.
Ott, születtem, ott szerettem, és ott szenvedtem
S talán igazi életem napjait is ott tengettem!
Egyedül állok, egy híd tetején, s a víz végtelen alattam,
Itt lettem… és itt is maradtam!
Alattam kocsik ezrei útjukat teszik,
Egy lélek lebeg felettük, de észre se veszik!
Itt vannak, az álmok, amit néha becsukott szememmel látok,
A világ számára elfeled, könnycseppek, gondolatok!
Itt vannak azok a pillanatok, ahol szerettem,
S ide szállt a lelkem, amikor emberiségemért vezekeltem!
Mert távol van a közel,
A boldogságtól, csak egy karnyújtás szakit el!
Képtelen szívem, képtelen vágyai,
Kísértenek, mint anyát, szenvedo gyerekeinek tekintetei!
Itt ez a híd, és itt ez a folyó, alattam, a szivárvány forrása,
Itt ez a híd, és itt ez a folyó, alattam, a poklok tátongó kapuja!
Lángol a víz, ki ne mondott szavaktól,
Lángol a folyó, el nem mesélt rémálmoktól!
Ezrek kísértenek, én meg kérdem… ki is vagyok?
Az Állom Városnak a közepén állok,
Amikor rá jövök, hiába gondolkodok,
Hisz már én is csak egy állom vagyok!
http://vers.byethost7.com/ |
Sziasztok ezek a kedvenceim!!!!
Az ember nem akkor hal meg,amikor örörkre lecsukja a szemét,hanem akkor,amikor elvesziti élete értelmét!
Pár óra és angyal leszek,vigyázzok rád és veled leszek.Fogom a kezed és őrzöm az álmod,hisz angyal vagyok és rád vigyázok!!!!!!
Ez nagyon szép vers igaz?Figyelj:
Emlék ,a ,á.hogy szeretlek téged.Kihült parázs a szivem rejtekén elszállt a vágy mely egykor bennem égett s egyszer tlán egészen elfeledlek én.nincs bucsuzás,hogy egyikünknek se fájjon 2 obarát fog mégis most kezet lásd igy szép s én szivböl kivánom:LÉGY BOLDOGABB MINT ÉN VOLTAM VELED!Utolso csokkal bucsuzunk ma este szivünk még1szer gyorsabban dobog de mindhiába keresném szivedben a régi fényt már nemtalálom ott!!!!!SZERETLEK NAGYON ÉS SOHA NEM FELEDLEK MERT AZ ÉN SZIVEM CSAK A TIED
aki szeretne irjon nekem emailt segitek mindenben :sossgirl007@citromail.hu
|
Álom
Egyszer volt egy álmom melyben itt voltál velem,
itt voltál s fogtad két kezem.
Egyszer volt egy álmom melyben itt voltál velem,
s azt mondtad nem hagysz el sosem.
( Ez cak egy gagyi kis vers de én írtam. Vivo) |
Mese
Mesélek egy soha véget nem érő mesét,
Mesélem, hogy a jó győz, s a gonosz veszít.
Volt egy lány ki palotában élt,
S édesanyja minden este mesélt egy mesét,
Királyfikról és angyalokról szóltak,
S, hogy egész életükben boldogok voltak.
A királylány is vágyott erre a sorsra,
Hogy valaki egy életen át a kezét fogja.
Évek jöttek mentek teletek a napok,
Királyfik vártak s csalódhattak nagyot,
Míg egy szép nap eljött a megfelelő herceg,
S szerethették egymást egy életen át végleg.
Két szív egymásra lelt és boldogok voltak,
Kézen fogva együtt mindent megoldottak.
S mikor testük meghalt lelkük még mindig élhetett,
S egybefonódva az örökké valóságig szeretett.
Lylla
|
Miért….?
Miért van az, hogy nehéz az élet?
Miért van az, hogy egyedül félek?
Miért kell ragaszkodni mindig valakihez?
Miért nem vagyok elég egyedül valamihez?
Miért nem szállhatok magamban szabadon?
Miért nem tudom megtenni ha Én is úgy akarom?
Miért kell valakit szeretni? S ha el akar menni
Miért nem tudom engedni?
Miért rohanok eszetlenül felfelé a dombon?
Miért esek mindig el, ha akad egy kis gondom?
Miért nem segítenek fel, s miért rúgnak belém?
Miért nem nyújt a Jó Isten segítő kezet felém?
Miért kell az elrontott dolgokat nekem megszerelni?
Miért akarok mindenkinek mindenhol megfelelni?
Miért van az, ha szeretek valakit el akar menni?
Miért van az, hogy ez ellen nem tudok mit tenni?
Miért van az, hogy szívem boldogságot kutat?
Miért nem találok egy kitaposott utat?
Miért van az, hogy ilyen fejvesztve élek?
Miért? Miért? Talán mert meghalni félek!
mir |
Sötétség ölel körül. Távoli fények lángja ég szememben. Mindenfelé az üres, sötét, jéghideg űr Ami lassacskán felemészt.
Távolodó csillagodat látom nagyon messze. Próbálok haladni, de nem tudok. Elhagytál engem, és veled minden ragyogás. Behunyom szemem, és látom Véget ért számomra e világ.
Elmúlt idők illata terjeng orromban. Még mindig emlékszem közelséged melegségére. Gondolkodom, és csak gondolkodom. És rájövök, hogy nincs életem nélküled.
Kitárom hát karom Megragadom az utolsó remény peremét. Utól érlek egyszer! Talán
Sidó József (2005) (resurrections@freemail.hu) |
Te, kit nem látok, nem hallok,
Mondd, ki vagyok?
Ki? Kit útra bocsát a félelem,
S napról napra életért remeg?
Vagy ki testét, lelkét sebezve
Nem bízik már senki segítségében?
Olyan ember, ki folyton csak didereg,
S álmai után virágos réten tekereg.
Te csak futsz, de tudd, nem menekülhetsz,
Könnyeid mutatják, szereted az életet.
Mit adtál, mi nem vesztett játék lett?
Hova kergetsz, hogy ne adjam fel,
És a szemébe tudjak nézni mindnek,
Kik gyűlölnek, s kiket nem szerethetek?
Hogyan hihetsz bennem és én benned,
Hogy szerződésünk eredményes lesz?
Hogy mely utat járod a Te döntésed,
És hited oly erős, mindenben felvértez.
Megvéd tőlem, s magad ellen,
Hogy észrevedd a rejtett értékeket.
Óh, mondd, miért ilyen nehéz?
Hát Neked semmi sem elég?!
Letöröd, mit ifjú vérem elér,
Mi belülről hevít, már kevés!
Szolgáid jönnek, s é mint kis veréb,
Csendben tűröm, hogy megtörjön az erény. |
Mondd…
Mondd, hogy nem félsz, hogy érzed, minden értünk él.
Mondd, hogy ez a szerelem még lángol és még mindig ég!
Mondd, hogy rám vártál egész eddigi életedben,
Mondd, hogy nálam jobbat nem is kívánhatnál –
Még legszebb álmaidban sem!
Mondd, hogy kellek, hogy még őrjítően kívánsz,
S ha elmegyek, a sírom előtt majd te is ott állsz.
Soha ne hazudj nekem, és ne is légy kegyes,
Ahogy ember eddig még nem mert, csak úgy szeress!
Mondd, hogy nem csak nekem gyönyörű és hű,
Mondd, hogy nem csak csupa vita és nyűg.
Könnyezve, magányban, így fohászkodom érted,
Már csak a szerelmed akarom, de azt végleg.
Mondd, hogy ha fáj, nem csak egyedül én vérzek,
Hogy nem csak annyit adsz, amennyit kérek.
Mondd, hogy osztozol velem gondban s örömömben,
Mondd, hogy jó kéz a kézben, ebben az életben.
Mondd, hogy a többit mind kizárod, hogy nem bánod,
Mondd, hogy csak én vagyok, csak az én testem kívánod.
Mondd, hogy ezek csak üres félelmek,
Mondd, hogy érzed, ezek tiszta érzelmek.
Mondd,
Hogy szeretsz!
Mondd,
Igazán kellek?
Ha igen, csak szeress, én el nem engedlek.
Mondd, hogy nem csak én érzem, nem csak én vérzem,
Hogy nem csak én akarom, nem csak én kérem.
Mondd, hogy még soha senkit nem szerettél ennél jobban,
Hogy mellettem leszel minden jóban és rosszban.
Mondd, hogy segítesz majd cipelni a keresztem,
S könnyezve búcsúzol majd, ha megérkeztem.
Mondd, hogy nincs több hazugság, ne legyen több titok,
Mondj el mindent, amit nem értek, amiről még nem tudok.
Mondj el mindent, akkor is, ha nagyon fog fájni,
De talán könnyebb lesz így az ösvényen járni.
Ha őszintén szeretsz, lágy a másik felem,
Ha egy percig is játék volt, csak az emlékem,
Ha megcsalsz, ha elhagysz, légy átkozott,
Ha velem maradsz, mondd, hogy nem álmodok! |
Nyugszik a hajnal,pihen a táj,
Nem tudok aludni,mert valami fáj.
Téged kereslek,utánad vágyom,
Mert nem hiányzott így még senki ezen a világon. |
Sajnálom,
hogy régen nem figyeltem Rád,
Sajnálom,
hogy nem vagyok fontos Neked már.
Sajnálom,
hogy szíved már nem dobog értem,
Sajnálom,
Hisz Te vagy nekem az életem. |
Manapság Duhajság
Új érzésem, kiforrott szemléletem Manapság már sokminden változott Mocsaras tocsogás, nélküled ténfergek Más a nap fénye mint akkor volt.
Remegtetőbb és hatalmasabb a templom ábrázata Nélküled már nem olyan a víz, a szellő Ami hajamat szálakká választja Egyedül vannak, bújdosnak egymás elől.
Magamban énekelek, az emberek, a város idegen Borús napokon ki vidít manapság? A senki jó barátom didergő hidegben Boldogság tabletta, érzelmi sokaság.
Népcsodálat: Drogokhoz nyúlt! Meglepődött szemek az arcomba néznek Az irányítás a kezemből már rég kihullt Mindig hív a mámor! Az alagúti fények!
Visszafordulni nem akarok, sok így is az áldozat Fiatal vagyok, de miért tűnt el a remény? Lenéznek, firtatnak, s kémlelem a hátakat Besötétedett belsőm, hová lett a fény?
A fény, ami itt volt mikor fogtad a kezem Más így minden manapság Tudom! Semmi nem változtat ezen Ez az örök másnaposság!
szerző: sors
kopirájtbazdmeg
|
Neked
Álmomban nálam jártál
És azt mondtad szeretsz ,de nem jössz már!
Megilyedtem,felriadtam,
És örültem hogy csak álmodtam!!
Hisz te vagy nekem Föld és Ég
Nap és hold,minden mi szép s jó!
És ha ezt elveszed tőlem belehalok
de ezt Te is tudod,úgyhogy ne tedd mert élni akarok!!
Érezni és szeretni nagyon!
lelkem sejti,tudja Te is ezt akarod,
Ezért élni hagysz és szeretsz vakon!!
Szerelmemnek Quadorsnak:)) |
Szeretlek mert...
Szeretlek mert hangod kedves,
S ha arcom könnyektől nedves,
Te vígasztaló szavakkal szólszhozzám,
Mely oly érzés mintha otthonom volna, s hazám.
Szeretlek mert tudod gondolataim,
S elmondod helyettem, ki nem mondott szavaim.
Szeretlek mert jó hűséges s igaz vagy,
Maradj velem kérlek, hogy utamat igazgasd.
Szeretlek mert mindig itt vagy, hogyha félek
Így kapcsolatunk nem fut zátonyra majd végleg.
Szeretlek mert szeretsz, s tudom rég ezt érzed,
Így továbbra is kérlek maradj velem végleg. |
Naplemente
Szürkület van, és félhomály,
s a távolban egy földesúri vár.
Messze van, s parányi,
mégis sok benne a kurázsi.
S ahogy így kémlelem a tájat,
dombok között a vájat
fénylik a nyugvó nap fényétől.
A fák hajladoznak a lágy szellőtől.
És a vár kapuja nyílni látszik,
előtte sok pajkos kisgyerek játszik.
A nagyúr vidáman néz rájuk,
a távolból pont feléjük látok.
Biztos ellenőrzi őket,
mint a jó úr a földet.
Mindenki hazament már,
a nap is lement, kár,
nem látták a nap utolsó sugarát. |
Mostmár tudom...
Mostmár tudom milyen szenvedni
Siralmasan könnyezni
Mostmár tudom hányszor tette meg
Többször, mint ahogy összecsókolta testemet
Mostmár tudom mit ér életem
Lelkem, szeretetem.
Mostmár tudom milyen a szerelem
A szenvedés, az értelem.
Mostmár tudom mi lesz életem,
A sír tövében
Mostmár tudom milyen tudni
Az életem:) |
Úgy éreztem ő kell nekem,
De nagyot tévedett szívem,
Hisz nem lehetek vele,
S ebbe soha sem törődök bele,
Hisz szívemben csak az ő képe él,
De hiába, hisz nem értem él!
(Anett) |
Odakint esik a hó, fehér minden,
az út, a tetők, a fák, s ez oly gyönyörű
és boldogító látvány.
Egekbe emeli lelkem, szárnyal száz meg száz vidéken át.
Bennem mégis valami fáj, űrt hagy a magány.
Kint minden hófehérben pompázik, de itt belül,
bennem a sötétség áramlik.
Szárnyalok, de mégsem szakadok el,
valami nem hagy és nem enged fel.
Pedig akkor szabad lennék, szabad, mint a pelyhek,
s fehér, fehéren tiszta, mint egy angyal,
ki nem fél és elszáll,
mert számára nincs sötétség
és nincs magány!
Coeli |
"B úcsúzom, nem lesz folytatás.
Üres szavak, fölösleges vívódás.
Utoljára még megnézem az arcodat,
Akkor is, ha titkon,
könnyek árja folytogat.
Csak egy pillantás kell, s én indulok,
S, tudom, többé már vissza sem fordulok!" |
[Friss hozzászólások] [40-21] [20-1]
|