[Friss hozzászólások] [40-21] [20-1]
Soha nem feledlek
Tudom,hogy bolondos a szerelem velem.
Tán csak azért,mert őrült az életem.
Nem vagyok jó,de rossz se talán.
Nem sírok egy fiúért sok-sok éjszakán.
De érzem,hogy belül megroppan a lélek.
S tudom,hogy soha nem feledlek Téged.
Zsu
|
Mámortól könnyű ittas ágyunk,
Szívünkben ég fáklyalángunk.
Most ez a szoba a világunk,
Olyan jó, nekünk még van „virágunk”.
Beköszöntött az est,
Ekkor forrt össze a két test.
Látod, újulok, mindent feledtem,
És ma reggel, csak Érted ébredtem.
Karodban, félve kérdeztem,
Meddig leszel nekem?
Költői kérdés csupán,
Majd az élet dönt, talán…
Most töprengünk az „élet gondján”,
Öljünk?- vagy vállaljuk tán?
Titokban, csendben,
Majd zokogva rettenetesen.
Kiáltok utánad meztelen,
Ne hagyj itt védtelen…
Velünk vagy ellenünk,
Ha elmész, nem leszünk.
Meghal szerelmünk,
S elvész létünk.
Akkor 3 helyett 1 szív dobog,
Győzelmi zászlód se lobog.
Ha elmész nem leszek boldog,
De így döntöttél, már a te dolgod.
Összetörted azt, mi érted dobbant,
Megölted azt, ki érted fogant.
Mostmár, csak álmomban ölelem tested vágyva,
De nem vagyok gyilkos, csak gyáva.
Hiába mondod, hogy az vagyok,
Érted éltem, s halok.
Most felébredtem könnyesen,
És elmentem tőled csendesen.
Egyszer itt hagytál, Vele kettesben,
Hogy én legyek a kegyetlen.
Ekkor döntöttem, s megtettem,
De ez iszonyatos förtelem.
Hogy mi lesz velem?-
Ez számodra rejtelem.
Rámtörnéd az ajtót, de nem megy,
Hisz nem vagyok neked senki, csak egy.
Már látom a sötétben a fény kigyúl,
S felébredtem nélkületek ártatlanul… |
Nem is ismered csak ránéztél és érezted: Ő valahogy más.
Odamenni és bevallani az érzéseid nem mered...attól tartasz kinevetne.
Ezért magadba folytod az érzésed és csak reménykedsz, hogy rád talál.
Aztán mikor kiderül, hogy már másnak ajándékozta a sors...te rájössz, hogy nem tehetsz mást: CSAK VÁRSZ RÁ EGY ÉLETEN ÁT! |
Egyedül vagyok
Csendes nyári éjszakán bámúlván az eget
kérdezem a csillagoktól hogy ő most hol lehet
Emlékszik-e még rám vagy már rég elfeledett,
boldog-e mással vagy még engem szeret?
Mint ahogy az égen sorra gyúlnak a fények úgy halmozódnak bennem a kérdések.
Szemem könnyezik a csillagok szótlanok
fáj minden de legjobban az hogy egyedül vagyok. |
Sokan próbálnak változni,
De nem tudnak.
Sokan szeretnének
De nem tudnak.
Sokan próbálnak segíteni,
De nem tudnak.
Vannak,akik elfogadnak a hibáiddal,
De vannak,akik nem tudnak.
Hiába próbálsz változni,
Ha nem akarsz vagy nem tudsz.
Mindegy,hogy kit hibáztatsz ezért,
Itt nem ez a lényeg.
Ha szeretsz valakit,
Hozz áldozatot,
Ne hagyd,
Hogy a hibáid feléljék
A kapcsolatot! |
.. Halál..
Te céda..
Látod már az atlasz selyemágyat?
Látod, persze , hisz szemed nem
Csak elméd vak.
S csodálkozom…Hát még mindig,
Még mindig elhiszed?
Még mindig reménykedsz,
S félve még abban bízol,
Hogy nincs rosszabb a halálnál?
Hát tévedsz!
Ostoba gondolat…
De én megoldhatom minden gondodat…
Csak bízd rám életed,
S baj, akkor nem érhet.
Nem fog rajtad azután az idő
Ha véredet veszem, s leszel Te
Vámpír, mint Én,
Együtt ülünk tort halottak révén…
Miközben te fájó szívvel múlt létedre gondolsz
S vágysz vissza…
Kesergőn a messziségbe meredsz, s az jár majd fejedben:
Miért?
Mi végett?
Miért lettél? Miért teremtettelek?
Mi léted értelme?...
Választ úgysem kapsz, gyötrő emlékek között elhamvadsz:
S visszajutsz, oda…
Lévén minden ember porból lett és porrá lesz.
De akkor már késő, élvezd hát ki most…
Léted mi örömöket rejt mert utolér téged is a vég…
És csapdába ejt a kín…
S rájössz, a halál megváltás, mondhatni: csoda !!!
R. |
Vallanom kell, atyám, hiszen bűnös vagyok, bűnös…
Atyám, e test csak álca
Tetszetős leple a háborgó léleknek
Takarja a valóságot
De nem okoz boldogságot, inkább szomorúvá tesz
Minden ember külön lélek,
De egyben mind meghasonlik egymással:
Fél! Miért gyáva? Miért?
Irtózik talán a sötétség csendjétől?
Lelke nem él meg fény nélkül?
Retteg, fél, bujdosik, üldözöttként előlem, menekül…
Nem érez többé fájdalmat, ha kezeim, közé kerül..
De ki vagyok én, hogy másokat ítéljek? Én ez átkozott éjjel gyermeke…
Kit sötétség fogadott méhébe, s szült egy esős éjen világnak kárára…
Átkozott vagyok, átkozott,
Száműzöttje a mennyek országának
Kárhozatra ítélt bolyongó lélek
És igen, atyám, félek…
Félek hogy bűnöm a pokolba taszít,
Félek, hogy ördög és halál átkozott szolgája leszek
Mentsen meg atyám, mentsen meg, könyörögve kérem
Ha kell …magam ontom vérem! …
Adjon feloldozást lelkemnek végre
Hogy mikor felnézek az égre, istent kérve, szűnjön meg létem
Testemből ne maradjon semmi, tűnjön el az álca
Háborgó lelkem helyett a megmentett menjen másvilágra!
R. |
Mi a szerelem?
Lelked üres, érzések nélkül kihalt és sivár.
S felvirágzik, ha rátalál egy érzés.
Minek nevezed? Szerelemnek?
Mert mi is a szerelem?
Mikor melletted, van, mégis messze,
Mikor éjjel eszedbe jut, s csak nézel a végtelenbe.
Mikor látod mosolyát, s felderülsz.
Mikor érzed illatát, s felhevült tested vágytól ég:
Egyet akarsz csupán: vele lenni, még, még, még!
Mikor először látod, s úgy érzed, ismered már rég,
Ismerős a tekintet, ismerős a hév…
Mit akkor érzel, mikor látod,
Első gondolatod, az, hogy kívánod,
Vele akarsz lenni örökre, s mikor az élet úgy hozza-
Hogy a sors közbeszól, mindennek vége,
Szíved kettétörik, darabokra hull,
Szemedből könnyek serege zúdul,
Patakokban mossák arcodat, s te közben vívod harcodat,
Az élettel, a halállal…
Mi is a szerelem? A neve lehetne inkább keserves gyötrelem,
Hisz a végén, úgy is csak kín, bánat, szenvedés marad,
Lelked kihal, újra kopár lesz, még nem jön egy új érzés,
Egy új esély…
Ami ugyanígy kezdődik, s véget is ér...
irnátok a versemről esetlen vmi kritikát? előre is köszi :R. |
Vége ennek az évnek,Letudtuk,s ez a lényeg
Nem kel a padba görnyedten bambúlni,s nem kel a tanárnak szerényen beszólni
még mindig érzem a tesitanárom szagát,és látom az igazgatónk drótos haját
Ofőnk épp a seggét vakarja,Köcsög tanár meg letagadja
|
Ülök a szobámban és arra gondolok
Kire gondolsz,Kire gondolsz vajon?
Magam elé meredek és magamtól kérdezem
Szeretsz-e,Szeretsz-e édesem?
Azon a napon mikor megismertelek
Vártam rád,vártam már kedvesem!
De hiába volt minden jó és szép
Feledni kéne,de feledni nehéz
Szerettem mikor megérintettél,csókoltál s nevettél
Hiába minden jó,Hiába minden hazug szó
Feledni már sose tudlak,én már örökké szeretni foglak
Az emlékek még mindig bennem élnek,Szeretlekés ez a legnagyobb vétkem!
By: Dya bejby:) |
Az idő
Miért nem múlik már? Menj, siess, rohanj!
Ne nézd ki rettegve lábad elé zuhan!
Fuss, menekülj! Hátra ne vesd tekinteted!
Csak loholj, ne félj, mi is loholunk veled.
Túl gyors vagy! Várj még! Ne menj!
Nézz vissza! Csak egyszer fordulj meg!
Látod mennyi szív van, mely rád mered?
Igazságtalan, hogy loholsz, s mi loholunk veled.
Nem látod… hogy is láthatnád?!
Hisz a sötétség fátyolként borul rád,
Loholsz, mint vak ló az éjben,
Nem látod, hogy mi is loholunk véled…
Várj mér! Kérlek!
S egyszer csak hirtelen lassul, s megáll!
Könnyed tekintettel rámmered,
S meglátja ráncos szemem közül kibújó könnyemet.
Még mindig nem szól, csak figyel,
S látja hogy arcom fásult tekintete
Fájdalommal, s boldogsággal tele.
Egy életnyi fájdalom lapul mögötte.
Szólalni látom! Vajon megszólít, vagy elmegy?
Nyúlnék felé, de érzem kezem elernyed.
Szólnék hogy várjon ne menjen még,
Szám nem mozdul, de kiáltanék: Elég!
Látom hogy hozzám akar szólni,
Szemem rámered, de hirtelen lecsukódik.
Testem a földre rogy, de már nem is érzem,
Nem szólt semmit, csak loholva elment.
/Varga Kitti/ |
Búcsúzni kell
Vége van az évnek,de pont ez a lényeg,
Nincs több tanóra s felelés mindig karóra
Nincsen több dolgozat,nincsen több felelés
Csak nyár és pihenés
De a rossz,hogy búcsúzni kell.
Elfeledni a múltat és tovább lépni kell.
De azért köszönök mindent:
Minden jót s rosszat mert mártudom:
Hogy Mindezért Küzdeni Kell
by: Dorca
|
ŰŰ Kis Kabala szíve dobog, Kisfiutól egy csókot lopott. Ez a csók forró volt és vágytól édes, Kár, hogy a kisfiu szíve: oly nagyon kérges. Most Kabala búcsút vesz, Kisfiu helyére mást keres. De tudja, szíve fájni fog, Mert a kisfiu szorgos volt.Kabala |
PÁLYÁZAT - SODRÁSBAN 2007 c. ANTOLÓGIA
Kiíró: Barátok Verslista
Pályázat címe: Amatőr írók, költők antológiája.
Pályázhatnak: Magyarországon és határainkon túl élő magyar nyelven író
amatőr költők, írók.
Kategóriák: vers és próza
A pályázat célja: tehetséges amatőr irodalmi alkotók felkutatása
1.) A Barátok Verslista - a Vizuális Pedagógiai Műhely BT.
közreműködésével - pályázatot ír ki abból a célból, hogy amatőr költők és
írók publikálási lehetőséget kaphassanak egy Irodalmi Antológiában.
2.) Az antológiában téma megkötés nincs! Vers és próza is beküldhető,
bármilyen témában, terjedelmi korlátok nélkül!
3.) Vallási, politikai vagy másokat sértő írások a pályázaton nem
indulhatnak.
4.) Beküldés: a pályázati anyagokat e-mailben (csatolt fájlként) 11-es
betűnagysággal, Times New Roman betűtípussal, A5-ös méretben (oldalnagyság:
148x210 mm - kb. 35 sor/oldal - szövegtükör kb. 9,8x16 cm), 2,5-2,5-es
oldalmargókkal, normál sorközzel, 1 hasábos tördeléssel fogadunk csak el.
Szerző neve: Írás címe sor után 1 üres sort követve következzék maga az
írás. 1-1 írás között 2 üres sor legyen.
Beküldési cím: antologia2007@verslista.hu. A beküldésről visszaigazolást
adunk emailen!
5.) Beküldési határidő: 2007. június 1.
6.) Kizárólag jogtiszta, a pályázó által írt pályázati anyagot tudunk
elfogadni.
A benyújtott pályázatnak tartalmaznia kell egy aláírt, (személyi
igazolványszámot, pontos lakcímet, teljes valódi nevet - és esetlegesen
ettől eltérő írói nevet, amin megjelenni kíván - is tartalmazó)
Nyilatkozatot a szerzőtől, miszerint a pályamű(vek) saját szellemi
terméke(i), és a szerző hozzájárul annak térítésmentes leközléséhez a
Barátok Verslista által (a Vizuális Pedagógiai Műhely BT. segítségével)
kiadott antológiában.
7.) Nevezési díj: 2900 Ft/A5-ös oldal (2.5-2.5-es margókkal - kb. 35
sor/oldal). Befizetett oldalanként KETTŐ kötet jár a szerzőknek ezért!
A nevezési díjat kérjük az alábbi címre befizetni: Baranyai Attila, 8263.
Badacsony-tördemic, Római út 84. Nevezési díjat a kiadó nem fizet vissza.
Plusz példányok EZER forintos áron rendelhetők meg!
8.) A nevezési díj befizetését igazoló csekk másolatát postai úton kérjük
eljuttatni, a Nyilatkozattal együtt címünkre.
9.) A szerkesztők által nem megfelelőnek tartott írások az antológiába nem
kerülnek bele. Erről a szerzőt értesítjük. A szerzőnek lehetősége van a
befizetett oldalszámnak megfelelően másik írás beküldésére ezen írás
helyett.
10.) A beérkezett írásokat nyelvi lektor fogja átnézni. A lektor által
javasolt módosításokat a szerzőkkel egyeztetni fogjuk. Az antológiában csak
nyelvi lektor által átnézett írások kerülnek be.
11.) Antológia várható megjelenési ideje: 2007. szeptember
12.) További információ: attila@vpm.hu.
Szeretettel üdvözöl:
Baranyai Attila
Barátok Verslista vezetője |
Úszás után fáradtan zenét hallgatva a buszon keletkezett ez a vers :D
A fák tánca
Szemem a távolba réved Érdekesen játszanak a fények Késő délután van már Fülemben a dallam meg nem áll
De mit látok én ott? Csak nem épp egy táncot? Két fa az ágait forgatja ritmusra S mintha tényleg mozogna. Igaz ez? Valóban?
Másutt ismét látni vélem Azok, mintha break-elnének. Érzékeim játszanak csak? Vagy a dallama fákra is hat?
Valóság ez, belátom. Valóság ez, s nem álom. Oly gyönyörű Oly tiszta és szép Alig fogyja fel emberi ész.
Átveszi minden A fák ritmusát S az erdő, Lassan álomra vált. Megáll minden szép nyugodtan Még a break-elő fa se moccan.
Mya
|
Nagyon szeretek táncolni és ennek "tiszteletére" írtam ezt...
Táncolj!
Szól a zene Ugrálnak a fények Érzed, hogy a tested A ritmusra felébred
Nem érdekel téged semmi Csak akkor és ott, a táncra figyelni
A tömeg együtt, Egy emberként mozog Mindenki tudja Mindenki érti már Egy, csak egy fontos itt igazán Hogy a dal, s a ritmus hallatán Elengedd magad és szállj a zene szárnyán
Mya |
A szerelem depit okoz, De a depi sok gondot hoz; A szerelem akkor is örül, ha Téged összetör.
A szerelem hiába jó dolog, az ellenkezőjét is érezni fogod.
A szerelem ölni tud, A szerelem ölni akar, A szerelem ölni fog, amíg meg nem hal.
A szerelem ölni képes, mikor a szíved már véres; A szerelem mindent megbocsát, és az élet szépen meg tovább!
ÍRÓ: Bubus
NEM TUDOM, HOGY KI MENNYIRE ÉRTÉKELI...TŐLEM NEM TELLIK JOBBRA!
|
Bennem hallgat a zaj
üvölt a csend
könyököl a várakozás
térdepel a magány
Bennem ásít a szerelem
töpreng a csók
mereng a múlt
zokog a hiány.
Iró Melcsi |
Szenvedek,de mégis jó
Oly szép az élet veled,
Mégis szenvedek,hisz most sem lehetek veled.
Alig várom a napot,a percet,
Hogy újra és újra a karjaidban ébredhessek.
Csak egy ölelés ,csendben,és némán,
Szemedbe nézve ,szavak nélkül,
Érzéseim elárulnám.
Szavakkal kimondani mit érzek nem lehet,
Mégis megprobálom,hátha megérted.
Egy szó mi kering a fejembe Szeretlek,ez vésődött a Szívembe.
Adrienn |
Varom a napot mikor ujra lathatlak Téged,
a legédesebb angyalt kit én nagyon féltek.
Minden nap gondolok Terad,
mert számomra Te vagy a világ.
Endri |
[Friss hozzászólások] [40-21] [20-1]
|