Új bejegyzés Frissítés

2009.07.15. 13:49 Szinay Balázs

IV. c.) (befejezés)     Szeme a szépség. Hangja az instrumentális újjászületés. Öröme a kékség. Tánca a tenger mozdulatainak érzékeny türelme. Bőre a bölcsesség. Az estély bársonyát viseli. Keble, teste mosolygó arca. Körmei a szíve tükrében fektetik ágyba lelkét. Szíve a roncs, a lélek madara. a sors és a remény testvérisége. Tekintetében nől a földhöz, oda rejti a viszonzatlan szerelmet. Haja közt lobognak álmai. Köldöke a legapróbb szerelmem benne. Arca könnyei medálja. Láncai hozzá: lángjai a sugárzás perceiben. Játéka egy haldokló utolsó szavai, a legszebbek: - szeretlek titeket, mindig veletek leszek! Nedves hangja, könnyektől ázott. Menekülni akar, nem kiszélesíteni a határokat. A szerelmem az egyetlen válasz ami minden kérdésre jó!... …A napnak új fényforrásra van szüksége, a királynőnek új szárnyak kellenek… …Az örökkévaló antológiája, Új románc építése, akusztikus hangokkal, a mosoly és a hűség szerenádja egy, sámáni vallásos érzelemjátékban, a sikerek megterített asztalán… …Szavad visszhangja szemem.

2009.07.15. 13:47 Szinay Balázs

Nincs idő     Kinyílik néha a búcsú, és kinyílik benne, aki szeretett. Flörtkóborlások tucatjainak behódolása ez, csak most remeg hangod, pedig régóta könnyes szemed.   Mi kell egy szemből, hogy visszahozzon? S mi nem elég, hogy ne itass velem mételyt? Nem tudlak már hová sorolni, senki sem fog nevetni helyetted!   Segíteni magamon már unalmas, senkivé tenni bensőm már késő. Jobb ötletek mécsese ég csonkig, a gondolatok mélyéig nyúlni nincs idő.

2009.07.15. 13:46 Szinay Balázs

Csendesen fut néha egy élet     …Tört folyamból, üres gyomrú szívvel, itat egy szikla… …A szív ezer arcát hordja egy viselt, de gyönyörű kereszt magán… …Egymást követik  a monoton másodpercek ütemében a nyomorult léptek… …Lábaim egy küldetés órájává váltak, ölelve téged a kötődés folyamán…   …Talán csak hallottam a szerelemről… …Talán csak megszoktam, hogy van ilyen…, kár… …Kíváncsi vagyok arra, hogy most milyen lélek lehetsz… …Mikor leterített szőnyeg fekszik a vég noteszán.

2009.05.10. 01:48 dzsininumberone

Az vagy Az vagy nekem, mint rossznak a jó Az vagy nekem, mint csendnek a szó Az vagy nekem, mint kéknek a zöld Az vagy nekem, mint Égnek a Föld. Ez vagy nekem, s minden mi jó Mint hajótöröttnek, ha rálel hajó Mint síró gyermeknek anyja ölelése Mint megrémült vadnak erdő menedéke. Kicsiny virágnak víz, ha szomjazik Elhagyott jószágnak vacok, ha fázik Szerelmes szív, ha viszonzásra lel Otthon annak, kit az utca nevel. Szeretve szeretni, ha viszont szeretnek Barátokra lelni, kik hűen keresnek Maradj velem, s mondd, hogy nem hagysz el soha S én leszek boldogok legboldogabbika.

2009.04.19. 11:54 kiki

Apa!   Apa miért nem jössz? Hol vagy hátí? MIért kell csalódnom megint benned? Apa! Imádkozok az Istenhez... Gyere...kérlek gyere haza! Ne haggy itt, ne hagy , hogy a rossz Elvigyen Ne légy részeg dög Gyere..kérlek gyere, gyere Gyere már! Várlak! Szánalom amit művelsz, nagy kést fogsz anyámra? A szerelmedre? Apa nehagy itt..... Félek, jobban félek mint tőled Miért veszítesz el? Miért veszted el azokat akik szeretnek? Szeretnek!!! És én félek mert sötét van...elalszom Nem akarok elaludni mert elkell köszönnöm tőled! Tőled! Apa hol vagy? Gyere ,kérlek! Gyere....   "ezt csak úgy irtam mivel nem jött  ihlet"

2009.04.19. 11:51 xD

Játék Hát ja csak játék Játék voltam számodra, Kihasználtál Átláttál rajtam, láttad gyengéimet És ezzel játszottál, szerettél tán? .Nem tudom, nem tudom és nem szólsz csak nevetsz Nézel az égre a csillagokra És röhögsz, röhögsz a színes emlékeken Amit én igaznak véltem, de rájöttem Te egy örűlt karakter vagy az életemben Egy pont a nagy in Aki megtanitott arra, hogy törte őssze valaki a szívem,

2009.04.09. 10:30 MJTIMI

Csalódások Mostmár tudom biztosan Hogy minden ámlmomban  Csalódás vesz körül És ez az érzés nem könnyebbül. Most merengés tölt el  Elmerülök a csenddel És nem tudok dönteni Maradjak-e vagy hagyjam itt... Érdekes érzés Ami lassan és fájdalmasan múlik el Csalódás, Amit könnycsepp nélkül figyelsz. Inkább maradok Csak ne kérj bocsánatot Az mindennél jobban fájna, Hogy tudtad, de meg se bántad.

2009.03.27. 20:12 Kathye

Már látom Már látom roskadni gyönge testedet, Látom elmúlni a színes perceket. Látom érezni, érző lelkedet, Nem látom igazán,mit látsz bennem, Nem tudom mennyi hálával tartozom neked. Segítettél,ha nem tudtál mit tenni, Aggódtál,ha nem tudtál kérdezni. Valahogy, ilyet nem éreztem még, Valahogy embert ennyire szeretni nem tudnék. Egyetlen vagy, egyetlen virág a kertben, Egyetlen érzés,szó a szívemben. Máskép szólni nemtudok, művész vagyok hát, Vagy csak lehetnék, ha tudnám szíved titkát. Művésszé emelsz, gyönge barát, Emlékké teszel, lelkedbe zársz. Szólnék szóval,rendes hanggal, De a hála könnyek kifaggatnak. Köszönöm, hogy fogod a kezem, Köszönöm,hogy itt vagy nekem, S ha nem érted rímeim sorát, Bátran szólj hozzám, Bár én csak nézlek,hűen csendesen, Mostmár látom, milyen ha vagy nekem.

2009.02.28. 22:03 Borsódy Anna

Szerelem Nincs a világon annál elviselhetetlenebb, Ha ott ülök melletted, de tudom, nem lehetek a tied. Ha elmegyek akárki, akármi mellett, Úgy érzem, nem láttak még ekkora selejtet. Sírni, ha akarnék se tudnék, Legördül egy könnycsepp, ennyi elég. Elég ahhoz, hogy szív donor már ne lehessek, Egy törött szívet mamár be se ültetnek. Egyedül vagyok, mint szar gitáron a pick-up, Azt hiszem húrjaim nem szólnak tovább. Szorítják a nyakam, egyszer úgyis megfulladok, Azt fogják mondani, ilyenek ezek a márkátlan szarok. Kérlek csatold fela hevedert, emelj fel, Hogy kapjak levegőt ezegyszer... Te lennél az, ki nyakam nem szorítanád, Kulcsaimat finoman tekernéd át. Ez álom marad, a szervíz velem nem halad. Már tudom, egy enyhén hibás mindíg akad... Annak leszek én alkatrésze, arra várok itt hátul. Csak hogy melyik az a hülye, aki alkatrészt is árul. Használt, elkopott, törött márkátlan szar eladó, Április elsejei viccnek azt hiszem éppen jó. A többinek fekete állvány, egy felirat jár sé puha tok, Nekem jut, a leges leghátsó vizes sarok. Még mindíg érzem, ahogy fuldoklom, Hogy élek-e, vagy mi, én sem tudom... Nem fogom már megtudni soha azt, hogy mi az élet, Annyiban biztos vagyok, hogy nem kaptam még el ilyen betegséget. A betegség egyik tünete, láz is lehet. Régóta éreztem, a lázt, a szerelmet. Nem tudom kit szeretek, vagy hogy miért, De biztos, hogy van valaki, aki megért. Most is úgy gondolom, hogy beteg akarok lenni, Hisz jobb, mint egy múzeumban, üdeg mögött feszíteni. Más is van, kit üveg börtönbe zártak, Ők talán a sors tásak... Látom, ki itt van mellettem, Őt nézi mindenki, Felém fordul, de én nem tudok szólni neki. Pár méter választ el minket, De tudom, ez számomra nagy hely lehet. Neki én csak egy karnyújtásnyira vagyok, De Ő nekem mint egy csillag, ragyog. Ennyi lenne, mit szerelmi életemről mondani tudok, Összefoglalva, 5 perces kapcsolatokra pont jó vagyok... Írta: Borsódy Anna

2009.02.28. 22:02 Borsódy Anna

Death by fire (tűzhalál) Mindenki fegyvert ragad, és pusztít. A világ lassan erre uszít. Penge vág a harcosok bőrébe, S csak ez, csak ez jár az emberek fejébe: Halál, halál arra mit nem ismer, A rossz cselekedni igen is mer... Minden összeomlik... Világunk haldoklik... Az állvány, mely e földet tartja, összecsuklik... Kezd a hurok szorulni, gerincünk kibicsaklik... Felállunk egy székre, nyakunkra akasztjuk a kötelet, Nincs más választás, kirúgják alólunk a széket. S míg nem jön valaki, hogy zuhanó lelkünk elkapja, Felénk száll a végzet fekete angyala. Robbannak a bombák,dördülnek a fegyverek, S egyre messzebb esnek a lelkek. Ezeket, vissza már csak a béke szentje hozhatja, De sok háborús, véres tömeg tartóztatja... Minden összeomlik... Világunk haldoklik... Tűzhalál vár mindenre, Nem tudni mi jut az emberre. Talán hamvainkat a folyó viszi majd tova? Vagy betoppan a béke szent alakja? Ez tőlünk, emberektől függ, áll, vagy buki. Hisz a kötél egyre szorosabbra húzódik... Írta: Borsódy Anna     Egyedül Árnyak úsznak csak körülöttem, Oly sokra vágyik pedig szívem. Szeretetet, mit nem kapok meg. A magány sötét dzsungelébe süllyedek. Ha nem hallok hangot valahonnan, Rájövök, az életem az, ami robban. Sötét erdő legmélyén, A selejt kamra fekenén. Ott vagyok én, kinek nincs senkije, Halálom a világnak lesz örömhíre. Ha eszem, nincs íze az ételnek, Azért eszem, hogy esélyt adjak a reménynek. A szemek a fák mögül rámszegeződnek, De érzem, csak szemek, és nem testek. Így hát nincs senkim, habár tudom milyen az élet, Csak keveset élsz, és utána más a nézet. Hogy menny vagy pokol? Nincs jo válasz, Hisz mindenhol rájösz, hogy ingoványon állassz. A mozgó talaj mindenki alatt ott húzódik, Mindenki sorsa szívének súlyából adódik. Ha lelked nehéz, gondokkal és szomorral teli, Szellemed a gödör alján halálát leli. De aki jó, vidám és szereti valaki Annak élte szebb lesz, mint akármi... Egyedül vagyok, nincs ki kihúzna, Eltűnok a fekete ingoványba'. Várom a csillagot, mi egyszer talán felragyog, És annak tudatában majd boldogan meghalok. Nem lesz majd aki eltemessen, Az a csillag csak egy könnye, de rám essen. Nem lennék halott többé, S életem olyan lenne mint az Övé. Majd ha magányos embert látok onnan fentről, Ragyogok én teljes erőmből... Minnél hamarabb, hogy a nagy bútól megkíméljem, És mondhassa: "Az a csillag, az ragyog értem!" Írta: Borsódy Anna

2009.02.28. 22:01 Borsódy Anna

Fekete madár Ne járj az én utamon, Csupa csapda, nem pedig jutalom. Ha fekete madarat látsz szállni, Tudd én vagyok az, nem akárki. Elvesztettem a hitet, mit egyszer kaptam, S most nem engedi el a Tüzes katlan. Fekete szárnyam kitárom, Csak jöjj, csak jöjj én várom... Ha soká vársz, a tűz emészti majd szárnyad, S nem kapod meg azt mi régóta vágyad. Fény már tudom, sose jut a sötét sarokba, De ha van hited kijutsz, egy szebb világba. Elnyomás mostani életed, A nap felé nyújtsd kezedet, Érzed, megérint a melege. Viszont nem érsz olyan messzire. Még egyszer, ha kell százszor, Segítség pedig nem akad akárhol. Ha soká vársz, a tűz emészti majd szárnyad, S nem kapod meg azt mi régóta vágyad. Ezért ne hátrálj soha, Hisz futni nincs hova... Nézz a hegyek felé, érezd az erőt, Ami hosszúra engedi a gyeplőt. Ha elszakad ez a kötelék, Nincs többé kötőfék. Mivel nincs senkid, magadra maradtál, S rádöbbensz... Te vagy az a fekete madár.   Írta: Borsódy Anna

2009.02.07. 09:25 Gabcsi

Kell egy hang mi csak jót súg, kell egy tőr mi szíven szúr. Az élet egy kemény kaland, csak bánt és kibírhatatlan. Ha nincs szerelem, nincs barát, nincs remény, nincs semmi már.

2009.02.07. 09:22 Gabcsi

Lehull a fákról a levél, Lassan itt a zord, hideg tél. Megfagy minden szíve-lelke, Már nem röppen a lepke. A domb oldaláról nézek a tájra, És látom az ősznek vége nemsokára. Ma mindent hó lep el, Mint egy  nagy, fehér lepel. Fagyott tavak, fagyott vidék, Törd meg a herceg jégszívét! Hogy képes legyen szeretni, És őt is lehessen viszontszeretni.

2009.02.07. 09:12 Gabcsi

Szeretsz-e? Ha fáj minden szó, ha rossz az érzés, minden elmúlik ha jön az éjfél. ez elfeledtet mindent,mindenkit aki bánt, és azt aki hamis barát. Mondd mit tegyek, hogy észrevedd, mit tegyek, hogy ne felejts? Gondolj rám és a közös emlékekre, hogy talán szerettél és most vége. HA későn jössz rá, mi a fontos és arcod a könnyektől foltos, elszalasztottad az alkalmat és ami a legjobban fájt azt hallottad! Mi kell ahhoz, hogy észre vedd? Mi kell ahhoz, hogy legyél nekem? Mondd mit tegyek, és megteszem! A szívem már rég rabul ejtetted... Azt mit viszonoznom kellett volna, de én nem tettem soha! És miért nem - talán féltem akkor, féltelek közel engedni magamhoz, de én most ezt megtenném, szívedet kiengesztelném. Nem érdekel, ki mit mondd, hogy szeretlek sajnos az én titkom. El kell a szív érzéseit engedni, és újból magadra lelni. Elfeledni végleg a múltat, kipróbálni valami újat. Kérdésedre nincs felelet, de az idő majd begyógyitja a sebeket, és a megsebzett szíveket. Szeretlek...vagyis szerettelek...

2009.02.01. 12:07 Loren

Mikor nem látom a fényt   Mikor nem látom a fényt. Mit tegyek én? Ki lesz melettem? Kinek válára arcom temesem. Ő látja meg könnyeim. Ő ölel maj igy. Szorít el nem enged. Ha baj van velem lesz. Jőj vissza fény,hagy lássalak meg én. Legyen kire nevetni. Legyen kit szeretni. Legyen melletem a fény. Hagy láthassalak én.   By:Loren.

2008.11.29. 10:36

Jancsó Szabina:Szeretlek amíg élek! Világos nappal láttalak meg egyszer, Imádlak és azóta szívem csak érted perzsel, Lámpalázas vagyok,ha csak rád gondolok vagy ha látlak téged, Így mondom el,hogy SZERETNI fogalak amíg csak ÉLEK!!!!!!!

2008.11.23. 10:35

Őszi felhők Őszi felhők gyültek az égen. Itt a nyárnak,itt van vége. Más kép fúj a szél. A felhő száll, kék az ég. Táncol a levél a szélbe. Utat törnek az égen. Elviszi őket messze. Sárga,piros a fák levele. Messze röpül a szélbe. Itt a nyárnak itt van vége By:Loren

2008.11.16. 10:57

Elmúlt szeretet Nehéz volt szeretni. Nehéz volt kedvelni. Nehéz volt minden. Magányosak a szívek. A szeretet elmúlt. A láng fel nem gyúlt. A szeretet elmúlt. Az idő egyre s egyre múlt. By:Loren

2008.10.29. 23:14

Sárfi Gerorgina:Egy reméménykedő napraforgó Megszületett és azt hitte Ahogy az örök mécses ég Ő sem veszti el sohasem Az élet erejét A múló idő fenyegető szemekkel Kűldi az őszi szeleket Eltünődve figyel és vár Csak most jött rá az idő miért fáj A szellő azt leheli Közeledik a vég Bánatot rejtő levelei Azt súgják fél Remények mögül Kitekintve az égre Újra remél és örül Ahogy rátalál a fényre Őszi éjszakákon Emlékként idéz fel mindent Az örök fény nem érhet még véget

2008.10.10. 20:46

Zug a fejem fáj a szivem hiányod érzem miért nem vagy velem,éltetö csokodra szomjaz a szám ha egyet adsz én azt ezerszer visszaadnám,forrongo véremre te vagy a nyugalom amig élek szeretlek angyalom          zsu nézem az eget a szivem remeg,a csillagok közt a szemed látom,kisért egy gyönyörű álom,itt fekszel mellettem az ágyon,örült vad szenvedéllyel csokoljuk egymést egész éjjel,és hiába jön a pirkadat,mert te velem vagy és szerelmünk örökre megmarad          zsu

[76-57] [56-37] [36-17] [16-1] [Archívum]